Gálosfa
Dombokkal körülölelt völgyben bújik meg Gálosfa, ahonnan hangulatos túrákat lehet tenni a Zselic vadregényes erdőibe. Bármelyik magaslatra is kapaszkodik fel a turista, itt mindenütt megkapó kép tárul elé. A közelben található Kistótváros, ahol egy mintagazdaság, idegenforgalmi centrum formálódik.
Kaposvártól 22 km-re délre, a 67. Sz. Kaposvár- Szigetvár főközlekedési úttól 3 km-re található a település. Vasútja nincs, közút köti össze a megyeszékhellyel és a környező településekkel. Éghajlatában mediterrán hatások érvényesülnek. A domborzati viszonyok miatt mindig nehéz volt a gazdálkodás, a földeken elsősorban a kukorica, a búza és az árpa terem jó eredménnyel.
A Surján-patak egész vízfolyása mentén végig lakott területeket talál az utazó. A völgy kiváló életteret nyújt az itt megtelepedőknek, akiket páratlanul szép természeti környezet vesz körül. A Zselic Surján völgyi erdeiben ma is megtalálható az őshonos, ám másutt ritkán előforduló ezüsthársas-bükkös növénytársulás, mint ahogy megél a cser és az erdei fenyő is. Errefelé nem számít különlegesnek, ha a turista szeme védett növényeken akad meg, gazdagon nyílik a tavaszi kérics, a kakasmandinkó, a kontyvirág és a szakállas szegfű. Vadban rendkívül gazdag a vidék, olyan védett állatfajok élnek errefelé, mint a nyest, a nyuszt, a borz, a hermelin és a vidra.
Látnivalók
A műemlék római katolikus templom 1808-ban épült barokk stílusban. A belső freskót Dorfmeister István készítette, aki a szakemberek szerint Szent Lukács evangélista képében a saját arcmását rajzolta meg. Úgy tartják, hogy a neves freskófestőnek ez az egyetlen önarcképe. A templomban található Tolnai Festetics Lajos (1772-1840) sírja. A templom előtt található Nepomuki Szent János szobra, melyet Szentlukapusztáról ( ahol a XVIII. században még üveghuták működtek, sőt síküveget is gyártottak) telepítettek át 1983-ban.
A szép szobor egyes források szerint 1795-ben készült. A szép műemlék épületben minden hónap második és negyedik vasárnapján 14 órakor van szentmise. A faluház bejáratánál található az első világháború áldozatainak emlékműve, melybe 22 helybéli nevét vésték fel mementóként. A második világháborúban 19-en estek el, róluk a templom falán elhelyezett táblán emlékeznek meg. E két emlékhelynél hagyományosan mindenszentek napján rója le kegyeletét a gálosfai közösség.
Késő barokk stílusban, a XVIII. században épült a Festetics-kastély, melyet a következő évszázadban átépítettek. Az 1990-es években felújították és egy időre vonzó idegenforgalmi hellyé tették tulajdonosai. A vendégek kényelmét hatalmas park, teniszpályák, lovaglási lehetőségek várták, ezért sokan felkeresték a kis zselici települést. A vállalkozás hanyatlása után azonban megüresedett a szép kúria, jelenleg épp átalakítás alatt áll. A helyiek bíznak abban, hogy újra felvirágozhat településükön az idegenforgalom.
Fekvése
Kaposvártól délkeletre, Hajmás és Bőszénfa között fekszik. Lakott területei a 66-os és 67-es főutakat összekötő, Sántos-Bőszénfa közti 6621-es úton érhetők el, de központjába csak az abból északnyugat felé kiágazó 66 159-es számú mellékút vezet.
Története
Gálosfa nevét 1425-ben említette először oklevél Galusfalva alakban írva. Az oklevél szerint Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, valamint Szerdahelyi Dersfi Márton, a zselicszentjakabi apátsággal szemben tartottak jogot e helységre. 1489-ben Szerdahelyi István birtokaként volt említve. Az 1536. évi adólajstromban Gálosfalva alakban fordult elő, ekkor Imrefy Péter özvegyének birtoka volt. 1626-ban Imrefy Farkas az ura és később az özvegye volt itt birtokos. Egy 1703 körüli és az 1715. évben készült összeírásban Festetics Pál szerepelt földesuraként és még az 1900-as évek elején is e családé, ekkor gróf Festetics Pál volt a nagyobb birtokosa és a községbeli régi kúriát is a Festetics család építtette. 1715-ben 12 háztartását írták össze. 1804 november 16-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat.
1910-ben Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.
1910-ben 774 lakosából 727 magyar, 47 német volt. Ebből 761 római katolikus, 8 izraelita volt.
A Szentluka-pusztán 1798-ban kápolnát emeltek, de ez is megsemmisült.
A községhez tartoztak a következő lakott helyek is: Szentluka-puszta, Kistótváros-puszta, és Nagytótváros-major, és Gálosfától nyugatra esett Törjék-puszta is:
Szent-Lukácsfalva
Szentluka-puszta helyén feküdt a középkorban Szent-Lukácsfalva helység is, amely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt S. Luca alakban és már ekkor egyházas hely volt. 1346-ban a zseliczszentjakabi benedekrendű apátság birtoka volt. 1424-ben a pálosok is kaptak itt birtokrészeket. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka volt.
Tótfalu
Kistótváros és Nagytótváros helyén feküdt a középkorban Tótfalu, amely 1452-ben Szerdahelyi Csepel János fiainak; Imrének és Dancsnak, valamint Szerdahelyi Dersfi Mártonnak a birtoka volt. 1478-ban pedig Szerdahelyi Dancs Pál birtokaként említették. 1489-ben Tothfalw, másként Draka alakban említették az oklevelek.
Terjék
Törjék-puszta helyén a középkorban Terjék (Therjék) helység feküdt. Terjék 1425-1489 között ugyancsak a Szerdahelyi családé volt.